Ragyogó napsütéssel indult az utolsó áprilisi hétvége, az előző héten leesett eső nem áztatta át annyira a talajt, hogy sáros legyen (azóta ez a probléma megoldódott). Ahhoz viszont elég volt, hogy a korai melegben kinyílt virágok ne hervadjanak el rögtön, kicsit még tart a tavaszias idő. Idén egy héttel korábban indultunk a május eleji Bazsarozé túrára, úgy terveztük, hogy ha el is késsük a bazsarózsa virágzását, majd megvigasztalódunk a rozé mellett.

A kecskeméti KSH csapatával kiegészülve a tavaly bevált útvonalon a Hosszúhetényi Nagymezőre látogattunk el először. Itt egész tavasszal virágzik valami, most a hegyi len kápráztatott el bennünket először. A kéklő virágtengerben fehér példányokat is fotózhattunk. Az erdő sarkán van egy szellőrózsa-telep, idén is kibújt a rokonainál (bogláros-, berki-) nagyobb termetű erdei szellőrózsa. A bokrok tövében erdei gyöngyköles kéklik, a néhol még látható tavalyi termések fehér gyöngyként fénylenek az elszáradt szárakon. A jóval nagyobb termetű lila ökörfarkkóró már messziről vonzza a tekintetet.

A dombtetőre érve pillantottuk meg először a bazsarózsát. Még folyamatosan virágzik, bimbótól a magtermésig minden látható akár egyetlen tövön is. Mellette a pipacsra hasonlító bujdosó mák és a kisebb termetű nyári hérics piroslik. A fák tövében előbújtak a majomkosborok, idén néhány fehér színű ritkaságot is lefotóztunk. Egy helyen gyönyörű tarka kosbor családot is találtunk. A tömegesen virágzó lila ökörfarkkóró között megálltunk egy-egy szép bazsarózsa, nagy ezerjófű kedvéért, aztán agárkosborok kíséretében a Nádasdi völgy felé kanyarodtunk.

Idén nem mentünk el a Kisnádasdi forrásig, hanem az erdő mellett vezető úton indultunk el a Zengő felé. Útközben furcsa kis földtornyokat láttunk, darazsak (vagy méhek) építhették őket. Ebédidőre értünk a szép kilátást nyújtó erdősarokra, ahol először a hatalmasra nőtt bíboros kosborokon legeltettük a szemünket. Kis pihenő után nekivágtunk a meredek hegyoldalnak, szebbnél szebb bazsarózsa-bokrok között értünk fel az esőházhoz. Innen jelzett úton mentünk a csúcsra. Lefele már gyorsabban haladtunk, célirányosan a pincesor felé, ahol a szőlőművelés rejtelmeit hallgatva megbizonyosodtunk, hogy van értelme ennek a tevékenységnek.

Jónás István