A már összeszokott csapattal indultunk el Hetény vezér szobrától a Péter utca felé. Már hagyomány, hogy útba ejtjük a Vagabund forrást, most is megcsodáltuk a hatalmas bükk tövében megbújó gyűjtőmedencét. Friss nyomok vetetnek a közeli házhoz, egy háromgyerekes család innen hordja a vizet.

A hegyoldali pincék felé folytattuk az utat, egy könnyebbnek tűnő friss csapást követve, aztán amikor a nyomok más irányba fordultak, visszatértünk a még szűz hóval borított kocsiútra. Ragyogó napfényben értünk fel a pincék fölötti dombra, nemsokára csatlakoztunk a Hosszúhetény irányából felfele kígyózó sorhoz. A gerincen kerülgettük a hó át fúvásokat, és időre, háromnegyed 12-re értünk a csúcsra. A Rudi már várt bennünket, Ő valamivel később indult és annyival hamarabb érkezett. Nemsokára a Nagy Balázs vezette csapat is ideért Zobákpuszta felől. Köszöntöttük az ismerősöket, megkóstoltuk egymás süteményét, és jófajta pálinkával megágyaztunk a szendvicseknek. Délben elénekeltük a himnuszt, és

Boldog Új Évet

kívánva koccintottuk a hegy tetején.

A napsütést felváltotta a hóesés, elindultunk lefelé, Püspökszentlászló felé vettük az irányt. A gravitációt kihasználva lecsúsztunk a meredek oldalon, ha kellett, nadrágfékkel csökkentve a sebességet. Ismét szűz havon folytattuk az utat a Mária kápolnához, átmentünk a most bő vízzel folyó Zarándok kúthoz, aztán leértünk az arborétumba. A kastély felújítása miatt lezárták a főbejáratot, így akrobatikus elemeket bemutatva jutottunk át a kerítés túloldalára. A Hármashegy és a Zengő közötti völgyben értünk vissza a kocsikra vigyázó Hetény vezérhez.

Jónás István