A 8:48-as vonattal indultunk Hetvehelyre. Reggel még borongós volt az idő, nem is lett volna jó korábban indulni. Kevesen voltunk, négyen vágtunk neki a Sás-völgynek, anyák napján más elfoglaltságok kerültek előre. Akik még nem jártak erre, azoknak sok érdekességet tartogat a Sás-völgy. Már az út elején feltűnt a gólyaorrfélék legszebbike, a mindenfelé virító fodros gólyaorr. Megkerültük a Sásvölgyi vendégház előtti hangulatos tavacskát, megnéztük a sárga árvacsalánnal benőtt patakpart túloldalán dagonyázó mangalicákat. A rétet fekete nadálytő és vörös acsalapu díszíti, térdig vizesek lettünk, mire átértünk a Cigány forráshoz. A völgy a Hetvehelyi cigányokról nevezetes, egy emlékmű áll a hajdani cigánysor helyén. Hiteles leírás erről az alábbi helyen található.

Az elhanyagolt erdészházból varázsolták 2010-ben a Mókus suli erdei iskola és Erdő háza létesítményeit. Ott jártunkkor is lakták a szellemesen kialakított kilátóval és impozáns kültéri ebédlővel rendelkező házat. Továbbhaladva megismerkedtünk az érdeslevelűek családjába tartozó ebnyelvűfűvel, majd a völgy végén, az erdőbe érve megcsodáltuk a szebbnél szebb, hatalmasra nőtt bíboros kosborokat. Lemértük a legnagyobbat, 76,5 centi magas volt.

A völgyet elhagyva Petőcpusztára értünk. Valamikor a Víganvár csárda várta itt a vendégeket. A hajdani kistelepülés temetője mellett elhaladva az uránbánya IV-es légaknájának a helyére értünk. A bánya bezárása után az összes épületet ledózerolták, csak a harangláb maradt meg. Egy jelzetlen úton indultunk tovább a Jakabhegy felé. Az erdő alját most a mindenfelé virágzó medvehagyma díszíti. A Zsongorkő szikláin a Heuffel-törpezanót sárgállik. A levegő párás volt, a Villányi hegyeket sem láttuk. A szél is fújt, visszamentünk a padokhoz ebédelni. Itt és a kolostor környékén már egyre több kirándulóval találkoztunk.

A Remeterét felé indultunk le a hegyről. A medvehagymával elvegyülve sokféle növény pompázik mindenfelé. Tavasz van, virágzik a hatalmasra nőtt gyapjas boglárka, az ugyancsak sárga borbálafű a lila virágú foltos árvacsalánnal, a többinél magasabbra növő halványlila hagymás fogasír, a sárga árvacsalán, a fehér virágú olasz müge, a kéklő indás ínfű. Aztán megint a medvehagyma magában, erdei gyöngykölessel, hagymás fogasír, a Cinke tanyához vezető nyiladékban borbálafű, lejjebb olocsán csillaghúr kínálja magát a fotózáshoz. A Remeterét után változik a növényzet, itt a Mecseki teafűként ismert nagyvirágú méhfű, a bimbózó nagyezerjófű és a lila ökörfarkkóró mellett a mediterrán klímát kedvelő orchideánk, a majomkosbor pompázik.

Ezzel a 22 kilométer hosszú az anyák-napjai virágkavalkáddal köszöntünk minden édesanyát!

Szöveg, képek: Jónás István