Kezdőlap

Péntek reggel még -8 fok hideg volt, de tiszta volt az ég, sütött a nap. Fél 10-re értünk a Kőlyuki Betérő étterem parkolójába, addigra már barátságosabb lett az idő. Nem a tó mellett, hanem az erdei úton mentünk a Bikfa forrás felé, aztán tovább a Kőlyukhoz.

A Cserkész-forrás fölött újabb fa tört derékba, de a forrást elkerülte. A Kőlyuk környékén sok a látnivaló, megcsodáltuk a barlang- bejárat sziklatömbjét, a vízmű-árok jégcsodáit. Adrenalin-növelő patakátkelések után értünk az Ágnes-vízesés felhizlalt jégtömbjéhez. Innen a Melegmányi völgy felé mentünk tovább, fel a mésztufa vízeséséhez. Meglepetésre itt kevesebb volt a jég, mint amire számítani lehetett. (Én mindig a 2009-es jégcsodákat keresem. Akkor két hétig -10 fok hideg volt nappal is, és egy szem hó sem esett. )

Egy kis pihenő után visszafordultunk a völgy felé, a piros kereszt jelzésen fel a Jószerencsét vadászházhoz. A Kálmán-forrás mellett elhaladva letértünk a makadámútról. Lefele menet élveztük a napsütést, a szép kilátást, az erdei út végén kiértünk a Cifra-malomhoz.

Délután a Magyarhertelendi termálvízben melegedtünk, aztán Orfű felé jöttünk haza.

Szöveg, képek: Jónás István

Ilyenkor télen a befagyott Melegmányi vízesésen kívül a Csurgó jégfalát érdemes megnézni. Gyors elhatározás után a pénteki napot találtuk alkalmasnak a Hidasi völgy felkeresésére. Hatan indultunk útnak Zobákpusztáról, a frissen leesett huszonöt centis hóban. Földig hajló ágak között értünk a Hidasi völgy bejáratához, aztán a kanyargó patakmeder mellett a Csúrgóig. Kis pihenő után folytattuk az utat a Betyár forrás alatti elágazásig. Nem volt nagy a víz, simán átkeltünk a patakon, aztán a forrás feletti emelkedőt leküzdve délre értünk fel a Betyár-tanyához.

Jólesett az ebéd, a maradék karácsonyi finomságokkal fűszereztük az energiapótlást. A lekotort erdei műúton indultunk vissza, csak a Gyopár kulcsosház előtt tértünk rá a jelzett útra. Pécs felé jövet megjelentek az esőcseppek a szélvédőn, tökéletes volt a túra időzítése.

Szöveg, képek: Jónás István