Évek óta tervezgetem, hogy végig kellene járni a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrát. Végre találkoztam egy vállalkozó kedvű csapattal, akik szintén szeretnék bejárni.
És végre eljött a "nagy" nap, nekivágtunk! Pécsről kora reggel indultunk, mert rövidek a nappalok és az első nap mindjárt 25 km a tervezett távolság. Az első napon az idő is csodálatos, gyönyörű napsütésben indulunk. Az első bélyegzőhelyen (Szekszárd vasútállomás) belekerül az igazolófüzetbe az első bélyegző és nekivágunk a hegyoldalnak.
A város végén, az első látnivalónál (Remetekápolna) a geocachingosok is örülhettek. Megvan ma az első láda. Szekszárd után a szőlő ültetvények mellett és kisebb erdőfoltokban haladt az út. Útközben még két geoládának örülhettünk. Az első helyiség ahol megálltunk Grábóc. Amilyen a szerencsénk sehol semmi sincs nyitva így egy jó fél órát kellett keresgélni mire kaptunk egy helyi nyugdíjasklub pecsétet. A Szerb kolostorral sem volt szerencsénk, mert be volt zárva.
Innen már csak egy óra és Szálkára érkeztünk ahol az első napnak vége van.
Másnap egy kicsit nehézkesen, de sikerült elindulni. Hosszú nap várt ránk. Az idő sem olyan verőfényes, mint tegnap. Az első kilométereken máris egy geoládát gyűjtöttünk be.
A mai első igazolás Mórágyon, ahol szerencsénkre nyitva a kocsma (ott a bélyegző). Itt megnéztük még a Mórágyi rögöt ( egy szép sziklafal, ahol természetesen begyűjtöttük az aktuális geoládát is). Innen elindultunk Bátaapáti felé. Útközben rövid pihenő a nemrég felújított Henrik-forrásnál ( Baumann József túratársunk munkája) , majd érkezés Bátaapátira. Itt e leírás szerint le kell térni 300 métert a faluba és ott lehet bélyegezni. Na, ez nem jött össze, ma mert az egész faluban semmi sem volt nyitva. Végre egy idős úr ajánlatára a falu végén egy étteremben kaptunk egy céges bélyegzőt. Ez sajnos + egy órát és + 4km-t jelentett.
Innen már a közeli Baranya határt jelző tábláig egy erősebb tempót kell diktálni, hogy minél kevesebbet kelljen sötétbe menni.
A Hessz keresztnél ért bennünket a naplemente, innen már „csak” 12 km volt hátra. Apátvarasd telepig már az elemlámpát is kellet használni. A tetejébe ez e rész mindig sáros (most is az volt). De ez már hazai pálya, így könnyen meglett a bélyegzőláda. És még 5 km és Mecseknádasdon leszünk.
40 kilométeres gyaloglás után kellet a szerencse is, mert 5 percen belül már a buszon ültünk.
Jövő héten folytatjuk!
Nagy Balázs