2015-04-18 Óbányai körút, 15,2 km. 460 méter szintemelkedés.
Szombat reggel öten találkoztunk a Budai vámnál, a többieket elriasztotta a hűvösebbre fordult idő. Két hete még az ilyen időjárás volt a megszokott, csak az azóta bejött meleg kényeztetett el bennünket. Az éjszakai eső már elállt, de még borult volt az ég, mire Óbányára értünk. Szapora léptekkel mentünk végig a főutcán, csak ammonitesz-köves házat és a volt strandot néztük meg.
A pisztrángos tavaknál a fényképezőgép is előkerült. Aztán a látványos vízesések és az izgalmas patakátkelések kötöttek le bennünket. A Csepegő szikla és a Ferde vízesés után értünk Kisújbányára, a főutcán megtaláltuk Zsibrikék volt házikóját. A falu túlsó végén, a nemrég felújított Szent Márton templom közelében van a Klumpás tanya. Még nem jött el az ebédidő, de beültünk egy kis pihenőre. Erőgyűjtés után felmásztunk a Cigány-hegyi kilátóhoz, onnan gyönyörködtünk a körpanorámában. A közeli Hármashegy és a Zengő uralja a teret, a túloldalon helyezkedik el Tolna megye legmagasabb pontja, a Dobogó. Távolabb a Tubesre és Misina-tetői TV-toronyra is ráláttunk. A kilátóból visszatérve átjöttünk a vízválasztó Miske-tetőn Püspökszentlászló felé. Tettünk egy kis kitérőt, megnéztük kinyíltak-e a vasárnapi túra látnivalói, a bazsarózsák. Érdemes lesz ide eljönni.
A zöld jelzésen visszafordultunk Óbánya irányába. Útközben megkerestük a szúrós csodabogyó apró virágait, megcsodáltuk a tömegesen virágzó erdei kutyatej üde zöld színét. Az 5-ös úti vadászház után letértünk az Óbányai kilátó felé. Lenéztünk az Óbányai főutcára, aztán a sípályán leereszkedtünk az autókhoz. A tervezettnél korábban, három óra körül értünk vissza Pécsre.
2015-04-19 Bazsarozé-túra 10,3 km, 420 méter szintemelkedés.
Vasárnap reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. A Budai vámtól indultunk Hosszúheténybe, a kőbánya udvarán találkoztunk 9:30-kor. A KSH aktív dolgozói csak egy fővel képviseltették magukat, de két óvodáskorú túrázóval megerősítve, 11-en indultunk el Püspökszentlászló felé. Az edzettebbek gyalog, a többiek kocsival jutottak el a parkolóig (2,6 km.). Mire az arborétumba értünk, a gyalogosok is beértek bennünket. A templomot és kastélyt most újítják fel, de a park látogatható. A kis tóban halakat és teknősöket láttunk, a parton már nyílik a piros mécsvirág.
Egy kis emelkedővel felértünk a Diós kúthoz. Tartottunk egy kis pihenőt, ittunk a friss forrásvízből, aztán felkapaszkodtunk a bazsarózsákhoz. Az előző naphoz képest újabbak is kinyíltak, de még egy hét kell, hogy teljesen kiszínesedjen a Vöröspart (ez a hely neve). Napoztunk egy kicsit a szép kilátást nyújtó tetőn, aztán elindultunk a Zengő felé. Egy meredek kaptató után értünk az esőházhoz, itt tartottunk ebédszünetet.
Ebéd után az utolsó emelkedőt is letudva felértünk a Mecsek legmagasabb pontjára, a 682 méter magas Zengőre. Itt kicsit hűvösebb idő volt, nem is maradtunk sokáig. Lefele jövet gyönyörködtünk a virágszőnyegben, a sárga virágú bogláros szellőrózsában, és a hegyoldalt beborító odvas keltikében. A gerincről lenéztünk a Szentlászlói házakra. A déli oldalon melegebb az idő, itt már virágzik a gumós nadálytő, a csillaghúr és az orvosi füstike is. Nemsokára leértünk a pincesorra, ahol terített asztallal várt bennünket a Szilárd Laci, a kiváló borász. A chardonnay, az olaszrizling és a vörösborok után a túra névadója, a bazsarozé (Pinot Noar rozé) is terítékre került. Kellemes napsütésben, vidám hangulatban ért véget a nap. Amíg a felnőttek gyakorlati ismertetőt kaptak a borászat értelméről, a gyerekek végre kijátszhatták magukat.
Szöveg, képek: Jónás István