A hét végére terveztem egy bazsarozé túrát a Nagymezőre, de más elfoglaltságom miatt ez most nem jön össze. Tegnap délután egy gyors körbejáráson megnéztem, hogy mi újság arrafelé. A bazsarózsa itt már elnyílóban van, de sok más van helyette. Ennyi majomkosbort még nem láttam errefelé. Ha tehetitek, nézzetek ki a hétvégén. Talán lesz vezető is csapatból.

Kinyíltak az erdei szellőrózsák, az erdei gyöngyköles szemet vonzó kék színben pompázik.

Az elhagyott tanya mellett idén is vannak bíboros kosborok, a Nagymezőn előbújt a tavaly megtalált tarka-kosbor család is, mindenfelé kéklik az atracél. Az egyik bokorban a kardos madársisak is kinyílott, a kisfészkű hangyabogáncs bimbóin már nyalakodnak a hangyák.
A bokrok mellett mindenhol ott vannak a szebbnél szebb majomkosborok, ennyi fehéret, amennyi itt van, még nem láttam egyszerre. Azért van más is, pacsirtafű, agárkosbor, ezüstös hölgymál és bazsarózsát is lehet még látni. A hét végén talán több lesz a hegyi lenből és a lila ökörfarkkóróból is.

 Felmentem a szép kilátást nyújtó erdősarokig, ott mindig sok bíboros kosbor van. Most is volt, az egyik különös sötét színével vonta magára a figyelmet. Az erdőszélén egy ritkaság, a fogaslevelű bükköny virágzik, a fák között egy fehér madársisakot is találtam. Ennyi fért bele 2,5 órába. Ráadáskánt feltankoltam a Szilárd Lacinál a bazsarozéból, az is fogyóban van.

Szöveg, képek: Jónás István