Elnökünket, Dr Tihanyi Lászlót a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség által adható legmagasabb díjjal, az Aranybakancs díjjal tüntették ki, amit ma vehetett át a természetbarát szövetség közgyűlésén. A kitüntetéssel is elismerve elnökünk hosszú évek óta tartó kiemelkedő munkáját.
Ezúton is gratulálunk neki !
Ha a Botanikus kertben kinyílnak a téltemetők, ideje körülnézni a természetes élőhelyeken is. Egy-két hetet azért érdemes várni, mert a Mecsekoldal mediterrán zugaiba hamarabb érkezik a tavasz. Most még a hóval is számolni kell, itt a városban már elolvadt, de a hegyen még összefüggő területeket takar. Február 16.-ra, hétfőre terveztük, hogy a téltemető (Eranthis hyemalis) kevés baranyai élőhelyeinek egyikére, Gyűrűfű környékére látogatunk. Baumann Józsi és Nagy Balázs tartott velem, ezért úgy állítottam össze az útvonalat, hogy a területen lévő forrásokat is érintsük.
Az Almáskeresztúri templomtól indultunk a sárga sáv, majd az Ezüsthárs tanösvény jelzéseit követve a László-forrás felé. Tehenek mellett mentünk el a faluból kiérve, egy boci valahogy átjutott a villanypásztoron. Közeledtünkre egészen az erdőig futott, ott volt elég hely arra, hogy kitérjen előlünk. Feljebb már a tavaszt idézve nyíltak a hóvirágok, az úton éppen annyi hó volt, hogy nem kellett a sárban taposni. Nemsokára a tanösvény utolsó állomásához értünk, egy miocén homokkő kihantolódással díszített agyagbánya gödrében ér véget az út. A szomszédos völgyben ered a László forrás. Nehezen járható ösvényen közelíthető meg, talán ezért is elhanyagolt a környék. A két éve végzett erdőirtás maradványai a völgybe sodródtak, egy kidőlt akác is veszélyezteti a felépítményt. Időbe tellett, amíg a forrás közvetlen környékét megtisztítottuk.
A völgyből kimászva összefüggő hótakarót találtunk, nehéz volt ellenállni a hóból kikandikáló kikeleti hóvirágok (Galanthus nivalis) fotózásának. A gerincen vezető úton egy megugrasztott vaddisznócsorda láttán kattintgattuk a fényképezőgépet. Az útról letérve megkerestük a téltemető virágokat is. Még nem bújt elő mind, de az előőrs már dacol a hóval. Keresztes Józsitól tudtuk, hogy már előbújtak, ha még egy hétig marad a jó idő, sárgába öltözik a környék. Gyűrűfű felé ereszkedve megkerestünk egy vörös homokkő kibúvást (Cserdi-formáció), aztán a hangulatos völgy alján az Isten-kúthoz értünk. Éppen ebédidő volt, megálltunk egy kis pihenőre.
A Dinnyeberkiből idevezető úton értünk be Gyűrűfűre. Az ökofalu még téli álmát alussza, csak a Veronika Erdei Iskolánál láttunk mozgást. Fridrich Ágnes beinvitált bennünket egy kis beszélgetésre. Hamarosan szóba került az Isten-kút is, Baumann Józsi elmondta, hogyan kellene felújítani a forrást. Úgy látszik, a helyiek segítségével megvalósítható lesz az elképzelés. Eltelt az idő, elindultunk Almáskeresztúr felé. Csak 100 méter szintkülönbséget kellett legyűrni a gerincig, ezt most többnek tűnt. A túloldalon megpillantottuk az Almáskeresztúri templomot, nemsokára be is értünk a faluba. Hazafele még megálltunk a Mozsgói Szent-kút forrásnál, aztán jó tempóban visszaautóztunk Pécsre.
Képek, szöveg: Jónás István
Forrástisztító túrára indultunk tegnap Árpádtetőről Baumann Józseffel és Nagy Balázzsal.
A városban járva nem is gondolnánk, hogy a hegyen még a tél az úr. Közmunkások törték a jeget a Koszonyatetőre vezető úton. Érdeklődtünk, hogy talán Putyin látogatására tisztítják a ritkán járt környéket. A Bugyogó forrást keresve betévedtünk az apostolok hazájába (a Budafai kőfejtő homokkövéből készültek a Székesegyház eredeti szoboralakjai).
A Bugyogó forrás most üde zöld színével tűnik ki a fehérségből. Egy kis tereprendezés és medertisztítás után a Kőszegi forráshoz indultunk, a vadcsapásokat követve kerestük meg az ideális nyomvonalat. Itt is elvégeztük a tisztogatást, Balázs varázspálcával próbálta megszüntetni a kifolyó dugulását.Amikor már elég tetszetős volt az eredmény, Józsi is elkészítette maga a fotóját. Előtte gondosan elterelt bennünket forrás mellől, azt mondta, táj-idegenek vagyunk. Az „Egymillió lépés Magyarországon" kísérődala juthatott az eszébe:
... aki ezt meglátja, mit fog majd mondani,
azt fogja mondani (táj-)idegenek vagyunk.
Hangulatos sziklatömbök és kidőlt fatörzsek között értünk fel a gerincre. A geocachingesek Kincskereső forrásánál kevesebb dolgunk volt, Baumann Józsi szakszerűen építette meg tavaly a forrást. A kék jelzés felújítása során készült esőház mellett kereszteztük a gerincet, a túloldalon az Andorlaki forráshoz értünk. Itt is lekotortuk az avart, hogy még szebb legyen a nemrég felújított forrás környéke.
A Rücker-aknai tavakat még jég borítja, de a déli oldalon, Pécs-Somogy felé haladva fokozatosan eltűnik a hó, és mosolyognak a tavaszt idéző illatos hunyorok.
Jónás István
Szép szűz hóban mentem 11 km.-t.
Ott is tél van, kellett a gumicsizma.
Jónás István
Idén is az Orfűi desztinációs túrához igazítottuk januári túránkat. A szombati munkanap ellenére is megtelt kirándulókkal az Orfűi busz. Zsíros kenyérrel és forró teával vártak bennünket a helyi vállalkozók a Mecsek Házánál, innen indultunk 62 fővel.
A Vízfő forrásnál álltunk meg először, valamikor innen pumpálták át a vizet a szomszédos völgybe, hogy aztán a Komló és Mánfa vízellátását szolgáló vízmű területén bújjon elő a föld alól. A Malom-múzeum volt a következő állomás, Baumann József ismertette a nemrég megkezdett építkezés célját. Papírmalom épül a területen, impozáns fogadóépülettel várják majd a látogatókat. A tervek szerint pisztrángos tavat is létesítenek itt, az egykor honos Mecseki pisztráng génállományát a Papuk hegység kirándulóközpontjából, a Jankováci tavakból pótolják.
Ezután tizennégyen leváltunk a csapatról, és egy erdei úton a Lóri ház felé folytattuk az utat. Méteres árkot vágott az úton lefolyó víz, azért elég jól tudtunk haladni, nagyobb dagonyára számítottunk. Ha kellet, az út mellet, az erdőben kerültük ki a sarat. Délre értünk a Lóri házhoz. Rövid pihenő után nekivágtunk a Vágotpusztára vezető meredek szakasznak. A kihalt falu közepén álló kopjafánál október 23-án összegyűlnek az 56-os forradalomra és a Mecseki Láthatatlanokra emlékezők. A falu közkútjával szemben álló épület valamikor kulcsosház volt, a nemrég elhunyt Kiss Lajos bácsi üzemeltette.
A Kecskeháton indultunk lefelé, egy izgalmas rövidítéssel a Kőfejtő kutat is útba ejtettük. Nemsokára a Kőlyukhoz értünk, itt ért célba a Vizfő-forrásból átemelt víz. A megáradt vízfolyásokat keresztezve, a Petnyák-völgyben megcsodáltuk az Ágnes-vízesést, majd a környék legnagyobbjához, a Melegmányi vízeséshez értünk. Az Anyák kútja után kiértünk a Melegmányi völgyből, és a Kozári kőfejtő mellett keresztezve a műutat, még világosban leértünk Gesztenyésre. Mintha megrendeltük volna, éppen akkor állt be egy 40-es járat, külön busszal utaztunk be a városba.
Szöveg, képek: Jónás István
