A Juliai-Alpokban jártunk

a csucson kicsi

 

Hosszú évek óta tervezgetem, hogy fel kellene mászni a Triglav 2864 méteres csúcsára. Idén végre sikerült összejönni egy hét fős csapatnak, akikkel elindultunk a Juliai-Alpokba.
A Triglav megmászását a könnyebbik, és hosszabb, déli útvonalról terveztük.

Kiinduló helynek Stara Fruzina-t ( Pécstől kb. 500 km )néztük ki, így az első nap az utazás után még 15 km és 1400 méter szint várt ránk. Rögtön az út elején a Mostnica szurdokvölgyét jártuk végig, ahol a keskeny szurdokvölgyben végig zubog a víz. Rengeteg a virág, akármerre tekint az ember, tele ciklámennel, és illatozik az egész völgy.
A Juliai-Alpokban a nyári időszak csapadékos, ezért minden növény nagyon jól érzi magát.


A szurdokvölgyből kiérve nagyrészt lombos erdőben, folyamatos emelkedő mellett értük el az első napi szálláshelyünket, a Vodnikov-házat( 1840 m). Szállást próbáltunk előre foglalni, de visszajelzés nem jött, így nagyon örültünk, hogy minden gond nélkül kaptunk szállást. Ezekben a hegyi házakban minimális a komfort, de aki fáradt, az elsősorban csak aludni szeretne, és gyűjteni az erőt a másnapi tovább menetelre.
Másnap kora reggel felhős az ég, de nem esik, így jó hangulatban, reménykedve indultunk fel a csúcsra. Már az út elején is több helyen találkoztunk a sziklákba erősített vasakkal, drótkötéllel (majrévas). Így lehetett gyakorolni a magashegyi terepen való járást. Nemsokára megláttuk a Triglav- csúcs alatti házat (Planika 2380 m), itt már többször elő-előtűnt a nap is. A csúcs innen már nincs messze, kb. 2 km, de még visszavan 500 méter szint. Ezen a szakaszon már keményen kell kapaszkodni a vasakba, mert könnyen leszédülhet az ember. A kis Triglavra érve egészen napos lett az idő, bár a főcsúcs még mindig felhőben volt.
A két csúcs közötti út egy nagyon keskeny ösvény, ahol mind a két oldalon több száz méteres szakadék van. Itt el kell felejteni a tériszonyt, és végig kapaszkodva kell menni rajta. Nagyon jól megcsinálták a biztosítást, így akinek van egy kevés magashegyi tapasztalata, nyugodtan végig mehet rajta.
A csúcsra érve sajnos teljesen felhőbe kerültünk (a hőmérséklet 8 fok), így csak egy geo-láda megkeresése, és a csúcscsokoládé elfogyasztása( és természetesen az elmaradhatatlan csúcsfotók elkészítése) maradt.

Lefelé menet ismét kisütött a nap, és az első hómezőn kipróbáltuk, milyen júliusban a hógolyózás.
A Planika- házban egy rövid pihenő, ebédszünet, és elindultunk a ma este szállására a Dolicu-házba.

Sokan gondolják, lefelé könnyebb. Hát ez nem egészen így van, részint a lábak másfajta terhelést kapnak, részint a lent lévő házhoz egy-két hegyen azért át kell menni.
A mai nap végére az időjárás is elfáradt, és a ház előtti részen már sajnos az eső is eleredt.
Szállást előre itt sem foglaltunk, de ilyen magasságban senkit sem küldenek el, hogy keressen máshol alvóhelyet. Mert ezek a házak szó szerint alvóhelyek. Keskeny matracok egymás mellett, és minimális komfort. Ebben a házban még víz sincs (az esővízen kívül), így fürdésről szó sem lehet, max. egy cicamosakodásra van lehetőség. A WC a ház mellett (pottyantós). Még az ivóvizet is úgy kell megvenni (1,5 l=4,5 euró). Bár egyszerű ételeket is lehet fent kérni, de az árak elég magasak. Nekünk még kitartott az otthoni stifolder és szalonna, így csak a víz, amit meg kellett oldani.
Másnap reggel a terv szerint a Triglavi 7 tó-völgyében készültünk lemenni. Rögtön azzal kezdtük a napot, hogy 250 m szintet felmásztunk, mert a tavak a másik völgyben voltak. Itt már az út viszonylag könnyű (kivéve a húzós emelkedőket), így több időnk maradt a virágokat nézegetni, és a szinte holdbéli tájakon nézelődni.
Sajnos, mire leértünk a tavakhoz, az időjárás nem volt hozzánk kegyes, mert eleredt az eső.
De itt is igaz a mondás, hogy rossz idő nincs, csak rosszul öltözött turista. Sajnos az esőben a fényképezéstől is elment a kedvem, így ezen a részen kevesebb kép készült. De már útközben eldöntöttük, ide vissza kell jönni! Érdekes módon ebben a völgyben jóval kevesebb a lombos fa, így a fenyők között járva sokkal „magashegyibb" az érzés.
A völgy déli végén lévő Triglav-tó melletti házban mi voltunk az aznapi első vendégek, de az egyre jobban eleredő eső miatt a végén egész szépen megtelt a ház. Itt lejjebb már egy kicsit komfortosabb az ellátás (folyosón mosdó, wc, emeletes ágyak), csak a rengeteg elázott holmit volt nehéz elosztani a házban.
De „sok jó ember kis helyen is elfér” alapon mindenki mindent meg tudott oldani. A bakancsokból ki kellett önteni a vizet, és halvány remény sem volt, hogy másnapra megszáradna.
A harmadik nap így rövidebbre sikerült a tervezettnél (eredeti ötlet szerint lett volna még egy 2500-as csúcs is),de nem volt baj, mert már a fáradtság első jelei mutatkoztak a csapaton ( 3 nap-38 km és a szint 3000 méter felett), így jól esett a hosszabb pihenő.
Itt már egy vacsorát is rendeltünk, vizet nem kellett venni.
Sajnos a másnap reggeli induláskor is esett még az eső, így teljesen műanyagba „csomagolva” indultunk le a kocsihoz. A le itt is érdekes, mert csak 400 méter szint volt vissza. Ezt a 17 kilométerrel együtt viszonylag hamar leküzdöttük. Az út felénél elállt az eső, lekerültek az esőkabátok és előkerültek a fényképezőgépek. Rengeteg és nagyon változatos a növényvilág, így folyamatosan csattogtak a gépek a szebbnél-szebb virágok között.
Az eső miatt az út elejébe rendesen belehúztunk, így már délben leértünk a parkolóba.
Egy gyors döntés, és kitaláltuk, hogy belefér még az időbe a közelben lévő Száva forrásának felkeresése is.
Összességében a 4 nap alatt 57,76 km-t mentünk, 3836 méter szint volt a teljesítményünk.
A hét fős csapatból hatan folyamatosan fényképeztünk, így rengeteg, szebbnél szebb kép készült.
Az útvonalról GPS-szel felvett track is van, így ha valaki tervezne utat oda, szívesen segítek.
Hazafelé már a visszatérést tervezgettük. Nagyon nehéz nyáron csapadékmentes időszakot kifogni, így a legközelebbi túrát ide egy őszi, szárazabb időre kell tervezni.


De mindenképpen vissza kell jönni!

 

Az útvonal megnézehető itt 1.nap,   2.nap,   3.nap,   4.nap,   4.nap délután.

 

Képek:   1.nap,   2.nap,   3.nap,   4.nap, és ráadásként egy rövid film a negyedik nap délutánjáról a Száva forrásáról.

 

Szöveg, képek: Nagy Balázs

Get more Joomla!® Templates and Joomla!® Forms From Crosstec