A nemzetközi szabályok miatt, sajnos a piros betűs ünnepek táján eltűnő félben vannak a versenyek, de a Csiziéknek köszönhetően ezen a hétvégén sem maradtunk teljesen versenyzési lehetőség nélkül.
Ráadásul a jó isten is úgy intézte, hogy az ugrabugra időjáráson belül egy kellemes, gyönyörű napsütéses szakasz essen a verseny idejére.
Az ideális futó időben több mint 100 versenyzővel került megrendezésre a Kaposvári városi rövidtávú bajnokság a tavaly készült TESCO mögötti park térképen.
A Müller Balázs által tervezett pályán többször is meg kellett kerülni a tavat és több kategória is futotta ugyanazt a pályát, ezért a sprint egy kicsit hosszúra sikeredett (3km-es pálya 4.820 méter lett ténylegesen). Azonban nem igen kellett tájékozódni, így elsősorban a futó teljesítmény döntött.
Ahogy az várható volt a Paróka volt a leggyorsabb az összes kategóriát figyelembe véve, azonban nagyon szép eredményeket ért el a kis csapatunk is:
-Nagy Balázs (F60) és Rácz Robi (F45) nyerte a kategóriáját. Ráadásul úgy, hogy Balázs alig 3 percet kapott a 14-16 éves ifjaktól, míg a Robi 2 percre végzett a Parókától.
-Pfeiffer Zsuzsi (N35) és Tóth Jancsi (F55) pedig második helyezést ért el a kategóriájában.
Ráadásul a közös pályáknak köszönhetően a 3 km-es pályán nagyon jó alappont (13,19) is kialakult, ahol Robi a második legjobb eredménnyel az idő átlagba is beszámított, így a kategória győzelem mellett megszerezte az idei év első 80 pont feletti fiú teljesítményét, ami egyben pályafutása második legjobb rangsor pontja is.
Tóth Jancsi a fiuk közt elsőként teljesítette a II. osztályú minősítési szintet, úgy hogy minden versenyén 60 pont felett teljesített.
Ugyanakkor azt is szeretném kiemelni, hogy Csongor barátom ismét átruccant az F45-ös kategóriába és Robihoz hasonlóan szintén élete második legjobb rangsorpontját teljesítette.
A hétvégén Piliscsaba térségében rendezték az év legnagyobb létszámú, nem OB besorolású hétvégi versenyét, a POSTÁS KUPÁT.
Mindkét nap nagyon szép, napsütéses időnek örvendhettünk, bár amikor megmozdult a szellő, akkor igen hideg is tudott lenni. A tavaszias időjárás sajnos a kellemes napsütés mellett a növény világ feléledésével is együtt járt, ezért a terep igen erőteljesen bezöldült és az aljnövényzet is megugrott. Emiatt a rövidnek tűnő távok ellenére is mind fizikailag, mind tájékozódásilag elég nehéz feladat elé állították a versenyzőket, ráadásul vasárnap a normál táv miatt még hosszabb és szintesebb pályák voltak. Igaz a nehezen futható terep hibátlan menet esetén jelentősen növelte a fizikailag gyengébb versenyzők esélyeit, amivel sajnos most nem tudtunk élni. Ismét Varga Gyuri volt a csapat legsikeresebb versenyzője, aki mindkét nap 2. helyen futott be és így összetettben is ezüst érmet tudott szerezni. A szombaton délután rendezett váltó versenyen is sikerült kiállítanunk egy csapatot a legnépesebb mezőnyt felvonultató MIXS kategóriában. Tóth Jancsi óriási küzdelemben az átfutón még 3-ként haladt át, majd a PVSK futójával helyet cserélve a nagyon előkelő 4. helyen adta át a stafétát Pfeiffer Zsuzsinak és ahogy utóbb kiderült ez a futás az 53 induló közt is a 8. legjobb volt, megelőzve a Schmal Kingát és a Wengrin Ágit is. Zsuzsinak sajnos már nem volt esélye a lépést tartani a Kovács Ildikóval, azonban egy nagyon szép futással maga mögött tartotta a Nagy Lajost és 17 percre tovább növelte a Somogyi-Egri vegyes csapattal szemben meglévő előnyt és szintén a 4. helyen adta át a váltót az ászok ászának. Ekkor az volt a tét, hogy amennyiben sikerül a szokásos taktikát tartani és az utolsó ember egy hellyel előrébb végez, mint ahol átvette a váltót, akkor dobogón végezhetünk. Gönczi Péter hibájának köszönhetően az utolsó előtti ponton sikerült megelőzni a második váltáskor még első helyen álló TIPO csapatát, amit a kis legény befutó pont utáni botlásának köszönhetően sikerült is megtartani a célegyenesben is. Azonban sajnos a pálya közepén, egy rendkívül könnyű pontra elvesztegetett 4-5 perc megbosszulta magát és a Somogyi csapat befutó embereként induló Paróka az előzetesen tervezettnél 5 perccel jobbat futva és a váltó legjobb idejét produkálva a kis körön mindkét csapatot megelőzte és 1,5 perccel előttünk befutva „elorozta" a születésnapi meglepetés érmemet, ezért sajnos „csak" a 4. helyen tudtam behozni a váltót az induló 18 csapatból. Bár az előzetesen várt 8. hely környékéhez képest ez óriási előrelépés volt. Gyuri dobogós esélye mellett a második nap legnagyobb tétje az volt, hogy minél kevesebb tüskével és zúzódással zárjuk a napot. Zsuzsi a körbe veréseknek köszönhetően előrébb tudott lépni a 4. helyre és a mai napi eredményével elsőként teljesítette a II. osztályú minősítés feltételeit, amivel várhatóan idén is a legmagasabban rangsorolt versenyzője lesz a szakosztálynak. Tóth Jancsi mindkét nap 70 pont fölött teljesített és már csak egy eredményre van szüksége, hogy a fiuk közül elsőként érje el a II. osztályú minősítést. Tarján Ági, Nagy Balázs, Tóth Zsolt és Varga Gyuri pedig a mai nappal teljesítette a III. osztályú szintet.
Az első Baranyai 2 napos verseny hétvége zajlott Abaliget térségében a Szuadó térképen .
Az időjárás végül is kegyes volt a sportághoz és minimális csöpörgés mellett megúsztuk mindkét napot, futni pedig majdhogynem ideális volt az idő. Ugyanakkor nagyon pozitív visszajelzés, hogy az őszi Csermely Emlékverseny után végre egy újabb helyi verseny kiírása nem csak a megyei honlapon jelent meg és még előzetes pálya adatok is voltak, ezért több mint 178 tényleges induló volt az erősebb napon is. Ez jól mutatja, hogy ha megfelelően kommunikáljuk a versenyeinket, akkor jönnek az ország minden részéről versenyzők. A szombati napon sokáig vaciláltam, hogy kell-e nekünk egy komoly hegymászásos normáltávú pálya, de a sors megoldotta a problémát és egy „jól” időzített zár problémával biztosította, hogy a Keszüi Tóth család ne tudjon megjelenni a versenyen. Igy éppen csak elérte a POEÜ indulók száma a HOB-os csapatunkét. A létszám mellett a teljesítményünk is hasonlított a HOB-ra, ami jól mutatja a Baranyai versenyek erősségét. A dobogós helyezést csapatunk két korosztályos vezére Varga Gyuri ás Rácz Matyi komám biztosította. Ezen túlmenően abban is egyformák, hogy mindketten 3. helyen végeztek és mindketten dobogón végeztek az idén mindenhol, ahol elindultak. Az erős mezőnyben még átmenetet tudott nyerni Nagy Balázs és Tóth Jancsi is, Tarján Ági pedig sokáig tartotta a 3. helyet, de sajnos a végére egy kicsit elfáradt. Adrit pedig a Kovács Betti diszkója fosztotta meg egy értékes ranglista pont szerzéstől a 35-ös mezőnyben. Távollétemben is az F45-ös kategóriában indult a legnépesebb POEÜ-s mezőny, ahol Rácz Robi barátom sajnos az elején hibázott, ezért most nem tudott a dobogóért harcolni, de jó hajrájával így is több vasárnapi dobogóst tudott maga mögé utasítani. Ugyanakkor Csongor barátom alig 3 perccel maradt el a Szőke Zolitól. Vasárnap a középtávú versennyel folytatódott a hétvége Rácz tanyai központtal. Tóth Petike a kitagadás és a vacsora megvonás súlyos terhével a hátán nagyon kellemes pályákat tervezett és bizonyította, hogy technikás terepen középtávon is lehet útvonal választásos pályát csinálni eszetlen mászás nélkül is. Ez meglátszott az eredményekben is. Szoros küzdelemben 1 ezüst (Pfeiffer Zsuzsi) és három bronz (Kátya, Tóth Jancsi és Varga Gyuri) született. De Angster Gábor is csak másodpercekkel maradt le a dobogóról, miközben az eddigi legmagasabb rangsorpontját sikerült elérni, ami egyben az idei első másodosztályt is jelenti számára. Ugyanakkor ezen a napon hárman (Pfeiffer Zsuzsi, Nagy Balázs, Tóth Jancsi) is tudtak átmenetet nyerni és Adri 76 pontot tudott elérni.
Most, hogy már egy hónap eltelt a szezonból, megállapítható, hogy Varga Gyuri 15 ponttal, jelentős mértékben elhúzott a szakosztályi pontversenyben, Pfeiffer Zsuzsi a második 6 ponttal és Balázs Kati Rácz Esztivel holtversenyben 3 ponttal áll a harmadik helyen.
További fontos hír, hogy gőzerővel készül a részben már működő honlapunk. Ezért továbbra is kérek mindenkit, hogy ha ideje engedi, akkor tekintse meg a honlapot és javaslataival, meglátásaival (akár menüpontokra, akár a honlap megjelenésével kapcsolatban) segítse Nagy Balázs és Rácz Robi munkáját. Ugyanakkor ne feledjétek el, hogy a belépési kódotok generálását Nektek kell kezdeményezni Nagy Balázsnál.
Mekkora eső az, amikor még elindulunk a Papukra? - kérdezte egyik túratársam péntek este. Én is gondolkodtam rajta, hogy érdemes-e elutazni Horvátországba csak azért, hogy jól elázzunk? Elkényeztetett bennünket a szokatlanul meleg időjárás, ezért úgy gondoltam, hogy pár fok lehűlés és a kilátásba helyezett néhány milliméter eső kifejezetten jót tesz majd a túrának. Azért megnyugtató volt, hogy száraz úton indultunk el szombat reggel Jankovác felé. A szokásos útvonalon két óra alatt odaértünk Jankovich gróf hajdani vadászkastélyához, útközben csak néhány csepp eső pottyant a szélvédőre. A hegy alatti falvakban nedves volt az úttest, látszott, hogy errefelé nemrég még esett. Bizakodtunk, hogy itt már elvonult vihar.
Első utunk a vízesésekhez vezetett. Ennél szebb bemutatkozást ki se lehetne találni annak, aki először jár a Papukban, de sokadszorra is megkapó látványt nyújt a meredek sziklafalakról lezúduló vízfüggöny. A vadászkastély melletti tórendszerről vezetik a sziklákra a vizet. Most csak rápillantottunk a tavakra, hosszú út állt előttünk, azt terveztünk, hogy átmegyünk a hegy déli oldalára, Velikába. Visszafelé jövet jólesik majd megpihenni a tóparton.
Meredek kaptatón indultunk föl a Nevoljasi kilátóba. Medvehagyma borítja most a talajt, akárcsak otthon a Mecsekben. Itt hatalmas termetű holdviolák színesítik az erdőt, a lábunk alá is figyelni kell, nehogy rálépjünk a lomhán lépkedő foltos szalamandrákra. Amikor először jártam erre, akkor a tündérfürt virágzott mindenfelé (régies nevén szakállas bajnóca), azt most még hiába kerestük, majd május közepén érdemes visszajönni. A gerinc közelében a Zselicre emlékeztető berki szellőrózsa mellett néhány tő tavaszi kankalint is találtunk. Benéztünk a Jezercei síházba, aztán felmentünk a kilátóhoz. Párás volt a levegő, nem láttunk el hazáig, csak a környező dombokon pihentettük a szemünket.
A Lapjak csúcs felé indulva megváltozott a táj. Itt már a déli oldalra jellemző növénytársulással találkoztunk, vörösáfonya-bokrok között értünk a csúcs közelébe. Megnéztük a Velikából felvezető tanösvény tábláit, aztán a csúcskereszt alatti szikráról a falut, a Papuk déli oldalának kirándulóközpontját is megpillantottuk. Adrenalin-növelő ereszkedéssel lemásztunk a selymes zanóttal és enyves szegfűvel díszített sziklákról, aztán a jelenleg is működő kőbánya mellett elhaladva elértük Velika várát. Ebéd után folytattuk az utat, megcsodáltunk egy gyönyörű majomkosbort, aztán jelentős szintvesztéssel leértünk le a termálvizű strandig.
A Dubocanka-patak völgyében indultunk vissza. A szebb napokat látott üdülőket elhagyva véget ért az aszfaltos út, és egy enyhén emelkedő, jó minőségű kőporos úton küzdöttük le a szintvonalakat. Szerencsére nem kellett folyton a lábunk elé nézni, gyönyörködhettünk a völgyben futó patak csobogóiban, támfallal megerősített vízeséseiben. Dubokára érve megpihentünk a közeli forrásnál. Megcsodáltuk a csermelyaggófű hatalmasra nőtt példányait, a nálunk csak Zákány-Őrtilos környékén található hármaslevelű fogasírt, aztán a gerincet újra leküzdve visszaértünk Jankovácra.
A Jankováci tórendszer egy barlangforrásból táplálkozik, innen indul a domboldalra felvezető tanösvény is. A következő állomás a gróf szarkofágja, amely első látogatásunkkor még darabokban hevert. Azóta szépen helyreállították, sajnos az eredeti (magyar nyelvű) sírfeliratot nem sikerült restaurálni. Meredek lépcsők vezetnek egy barlang nyílásához, a bátrabbak ide is benéztek. Még néhány tábla, aztán újra lefele vezet az út. Az utolsó megállót, az üvegesek sírját is elhagytuk, amikor mennydörgést hallottunk a Papuk-csúcs felől. Először nem vettük komolyan, de hamarosan nagy cseppekben eleredt az eső. Ez már nem zavart bennünket, mi a reggeli zivatarra jöttünk, azt szerencsére lekéstük. Még néhány méter a parkolóig, aztán beszálltunk a kocsikba. Nem beszéltük meg, de a tóparti pihenést most kihagytuk. Majd legközelebb bepótoljuk.
A hét elején Szőke Zoli tájfutó barátommal Óbányáról túráztunk Árpád tetőig. Zoli készül egy hosszú túrára. Menet közben megtanítottam a GPS kezelésére, hogy a hosszú túráján ne tévedjen el. Zoli még azt is kipróbálta milyen érzés egy 12 kg-os hátizsákot folyamatosan a hátán tartani. Egész nap ragyogó időben és nagyon szép környezetben gyalogoltunk. Reggel még ugyan Kisújbánya környékén deres virágokat is láttunk de később már pólóban lehetett gyalogolni. A 28 km-es (950m szint) utat 7 óra alatt sikerült teljesíteni. Mit mondjak kemény volt de jól esett.
