Kezdőlap

2014. november 21.-én nyolcan nekiindultunk a Dél-Dunántúli Kék túrának. Hol többen, hol kevesebben, de töretlenül mentünk el egész Írott-kőig. (a legkevesebben 5 fő, a legtöbben 15 fős volt a létszám). Hármunknak 2016. január 30.-án sikerült is befejezni! ( a többiek is remélem szépen lassan, de befejezik ). Aludtunk a földön osztályteremben, sátorban, panzióban. Volt hideg, volt forróság. De nagyon nagy élmény volt. Szerencsések voltunk mert igazán csak két nap volt amikor rendesen esett az eső!.

És akkor egy kis statisztika! Hiába van kiírva, hogy 540 km a DDK ennél jóval többet kell menni, (szállásra ki- be, geoláda , látnivaló stb) a végeredmény 710 km. Ehhez 10065 méter szintet is meg kellet mászni! Voltunk 91 méter magasan és a végén 879 méterre is feljutottunk! De a lényeg, hogy egy jó kis csapat jött össze!

Itt a végén az utolsó három nap képei:

https://goo.gl/photos/5ZKdEMmzu2FWx5PW8

Péntek reggel még -8 fok hideg volt, de tiszta volt az ég, sütött a nap. Fél 10-re értünk a Kőlyuki Betérő étterem parkolójába, addigra már barátságosabb lett az idő. Nem a tó mellett, hanem az erdei úton mentünk a Bikfa forrás felé, aztán tovább a Kőlyukhoz.

A Cserkész-forrás fölött újabb fa tört derékba, de a forrást elkerülte. A Kőlyuk környékén sok a látnivaló, megcsodáltuk a barlang- bejárat sziklatömbjét, a vízmű-árok jégcsodáit. Adrenalin-növelő patakátkelések után értünk az Ágnes-vízesés felhizlalt jégtömbjéhez. Innen a Melegmányi völgy felé mentünk tovább, fel a mésztufa vízeséséhez. Meglepetésre itt kevesebb volt a jég, mint amire számítani lehetett. (Én mindig a 2009-es jégcsodákat keresem. Akkor két hétig -10 fok hideg volt nappal is, és egy szem hó sem esett. )

Egy kis pihenő után visszafordultunk a völgy felé, a piros kereszt jelzésen fel a Jószerencsét vadászházhoz. A Kálmán-forrás mellett elhaladva letértünk a makadámútról. Lefele menet élveztük a napsütést, a szép kilátást, az erdei út végén kiértünk a Cifra-malomhoz.

Délután a Magyarhertelendi termálvízben melegedtünk, aztán Orfű felé jöttünk haza.

Szöveg, képek: Jónás István

Ilyenkor télen a befagyott Melegmányi vízesésen kívül a Csurgó jégfalát érdemes megnézni. Gyors elhatározás után a pénteki napot találtuk alkalmasnak a Hidasi völgy felkeresésére. Hatan indultunk útnak Zobákpusztáról, a frissen leesett huszonöt centis hóban. Földig hajló ágak között értünk a Hidasi völgy bejáratához, aztán a kanyargó patakmeder mellett a Csúrgóig. Kis pihenő után folytattuk az utat a Betyár forrás alatti elágazásig. Nem volt nagy a víz, simán átkeltünk a patakon, aztán a forrás feletti emelkedőt leküzdve délre értünk fel a Betyár-tanyához.

Jólesett az ebéd, a maradék karácsonyi finomságokkal fűszereztük az energiapótlást. A lekotort erdei műúton indultunk vissza, csak a Gyopár kulcsosház előtt tértünk rá a jelzett útra. Pécs felé jövet megjelentek az esőcseppek a szélvédőn, tökéletes volt a túra időzítése.

Szöveg, képek: Jónás István